Mindenkinek van múltja, de a múlt már elmúlt. Az ember tanulhat belőle, de meg nem változtathatja.
Az ember mindig arra vágyik a legjobban, ami távolodik tőle…
Az, hogy az ember nem tudja az okot, nem jelenti azt, hogy nincs is.
A birtoklás örökre befagyaszt az „én”-be, és örökre elválaszt a „mi”-től.
Az igazi szerelem sokban hasonlít a gyermekkorhoz: megvan benne ugyanaz a meggondolatlanság, oktalanság, pazarlás, kacagás és sírás.
Akik igazán boldogok, azok mernek eszköztelenek lenni, hogy egészen boldogok lehessenek. A fiatal szerelmesekben ez a megindító, ez a legszebb: öntudatlan aszkézisük, mellyel boldogságukat hordozzák.
